Ms Littlewood verseskönyve: Chanson

Chanson


Fortepan-fotó két Karády Katalin stílusában cigarettázó lányról, akik egy létrán ülnek hosszú szoknyában és micisapkában, a háttérben kerítés.

Ezen a képen
Ilusom drága
emlékszel-e még
létra fokára
felkucorodtunk
Karádyt adva
felvetett fejjel
néztünk a napba
hosszú szoknyában
vártuk az időt
begyakoroltuk
a tükör előtt
átutazunk csak
itt a vidéken
színpad a sorsunk
fényt ide kérem
létrányi démon
apus is büszke
cigarettavég
hamvadt kezünkre

Mert ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
időbe festve
adjuk Karádyt
halálos tavasz
fenn a létrán itt
ezen a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
ne tudja senki
mért kellett nekünk
létrán billegni
mért nem a földön
pózol a dáma
mért levegőbe
libben a lába
bizony a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ezen a réges-régi dagerrotípián

Ezen a képen
Iluskám édes
mi is elhittük
hogy lehetséges
majd a tálentum
majd az akarat
ebből a szögből
alig látszanak
hátrébb az ólak
tyúkok a szélen
felvetett fejjel
húsz éve nézem
már a kerítés
kidőlt azóta
nem kívánkozik
újabb fotóra
holnap ha bírom
elnézek feléd
hamvadt kezünkben
cigarettavég

De ez az a perc
mit el nem csókol
tőlünk soha már
semmi utókor
Karádyt adjuk
néha titokba'
halálos tavasz
mezei munka
viszont a réges-régi dagerrotípián
senki nem tudja
senki nem sejti
milyen érzés volt
létrán billegni
mert aki fenn ül
valódi dáma
és alig éri
földet a lába
talán a mindent belepő csirkeszar mián
az ám a csirkeszar mián
ahogy a réges-régi dagerrotípián


(a Fortepan-mesék 1. számú képéhez:

2 megjegyzés :